Női kockás karácsonyi ruha bővített babydoll szabásban – mintha maga a ruha is a karácsony történeteit lélegezné be, mintha mindannak a visszhangját hordozná, amit a különleges időszak hoz. Egy olyan szabás, amiben van valami a gyermekkorból, abból az örömből, ami még hitt a mesékben és a történetekben. És az anyag? Kockás, olyan árnyalatokban, amelyek a fényes gömböket idézik a fán, a kezébe tett piros almát, talán a valahol a távolban pattogó tűz melegét.”
Ez a ruha valami olyasmit rejt magában, ami közel áll hozzánk, mintha megölelnénk valakit, akit szeretünk. Mintha a karácsonyi tájat tartanák meg – a városokat és falvakat, a házakat, ahová az emberek visszatérnek, a fákat a tereken, amelyek alatt az emberek egy pillanatra összegyűlnek, hogy kimondják azt, amit az év többi részében elfelejtettek kimondani. Ez a női karéjos karácsonyi ruha karcsúsított babydoll szabásban olyan, mintha hazatérnénk, még akkor is, ha talán nem is ismerjük az otthont. A testhez simuló, lágyan karcsúsított szabás laza, könnyed érzést ad. Nem kell erőltetni, nem kell megfelelni semmilyen szabálynak – mintha azt mondanánk, hogy akár egy ruha is lehet a test otthona, egy hely, ahol jól érezzük magunkat. A színek élénkek, mégis visszafogottak maradnak, mintha arra várnának, hogy meggyújtsák őket. Olyan színek, amelyekben van valami ismerős, mégis új. Talán a karácsonyi díszekre emlékeztetnek, amelyeket egy év után előveszünk a dobozokból, porosak, mégis gyönyörűek, minden évben valami mást mondanak, pedig ugyanazok.
Ez a meghosszabbított babydoll szabás is ott van, az a forma, amely nem kiabál magáról, mégis érti az ember. A női kockás karácsonyi ruha a bővített babydoll szabású, mintha egy kicsit egy másik világból lépett volna ki, mintha már egy emlékhez vagy egy képhez tartozna, ami velünk marad. Egy olyan időre való ruha, amikor az ember megengedi magának, hogy egy pillanatra lelassuljon, amikor minden feloldódik körülöttünk, amikor a hangok elhallgatnak, és egyedül maradunk a lágy, ölelő csendben.
Ez a ruha jelen lehet a karácsonyi asztalnál, de ugyanúgy jelen lehet egy fagyos reggeli sétán is. Mindkét helyen jellegzetes marad, csak egy kicsit más, mint amikor egy fa télen elveszíti a leveleit, és egészen tisztán látjuk az alakját.
